Az alapítvány névadójáról

Az alapítvány névadójáról

Iván Gergőről

Gergő már első osztályos korában elkezdett érdeklődni a sportok iránt, testnevelés tagozatos osztályba is járt. Akkoriban a röplabda mellett a fociban is kipróbálta magát. Testnevelő tanára és egyben osztályfőnöke unszolására kezdett el komolyabban a röplabdával foglalkozni, viszont első edzője, Kaposiné Marika néni szerettette meg vele igazán ezt a sportot.

Hamar kiderült hogy nagy tehetsége van hozzá, hiszen a mini korosztályban (U13) sorra nyerték a tornákat, ahol rendre őt választották meg a csapat legjobbjának. A sikerek tovább folytatódtak, gyermek (U15) korosztályban magyar bajnokok lettek a sümegi csapattal, ahol a csapattársaival, és egyben legjobb barátaival együtt állhattak a dobogó legmagasabb fokára, szintén jó barátja és edzője, Kaposi Tamás nagy örömére.

2017-ben bátyjával, Bencével úgy döntöttek, hogy elhagyva a családi fészket, komolyabb kihívásokat keresve Dunaújvárosba igazolnak.

Itt 3 szezonon keresztül fejlődhetett tovább Tomanóczy Tibor kezei alatt, fokozatosan egyre magasabbra kerülve a ranglétrán.

A kiváló utánpótlás eredmények mellett (két U17 bajnok, egy U19 bronz és egy U21 ezüst) a felnőttek között is egyre több szerepet kapott, az ország legjobb élvonalbeli klubjai ellen is bizonyíthatta tudását.

A harmadik Dunaújvárosban töltött szezonban már a kezdő irányítója volt a csapatnak, ám sajnos a COVID-19 miatt az idény méltatlan lezárást kapott.  

Ezután, 2020-ban hosszas tűnődést és gondolkodást követően, továbbra is bátyjával,  áthelyezte a székhelyét Kaposvárra, ahol a rekordbajnok Fino Kaposvár csapatával, már a bajnoki címért harcolhatott. A profi körülmények, amiket a csapat és argentin mestere, Ruben Wolochin teremtett meg, hatalmas ütemben segítettek elő Gergő fejlődését.

Igaz, abban a szezonban csak epizódszerepeket kapott, már ott látszott, lehet rá számítani, tud irányítani egy ilyen neves csapatot.

Az idény végén még egy magyar kupával, egy magyar bajnoki ezüsttel és egy U19 Bronzzal gazdagodott.

A 2021-2022es szezonban januárra a frissen szerződtetett brazil feladót is kijátszva, az első számú irányítója lett a csapatnak, aminek nagyszerű eredményei nem maradtak el, hiszen az alapszakasz első felére csupán egy vereségnél tartott a csapat.

Gergő nem csak az edzéseken, pályán kívül is sokat foglalkozott a röplabdával. Bátyjával, Bencével sokszor órákat töltöttek a nagy sztárok meccseinek elemzésével, majd később a családi ház hátsó kertjében kialakított röplabda pályán gyakorolták ezeket.

Rendkívül szerelmese volt a sportnak, első számú célja az volt, hogy nem csak Magyarország, de Európa legjobb feladói között lehessen, és mindent ennek rendelt alá, tanulmányait és a szórakozást is háttérbe szorítva. Mi sem bizonyítja elhivatottságát jobban annál, hogy a gimnáziumi évek egy részét a sport miatt magántanulóként töltötte.

A kiváló fizikai adottságai mellé rendkívüli mentalitás párosult, többet akart dolgozni mint mindenki, és mindig mindent megtett azért, hogy a csapata nyerhessen.

Nem ő volt a csapat hangja, szeretett csendben maradni, viszont a tettei mindig igazolták, hogy mennyire fontos a szerepe. Mindenkivel meg tudta találni a közös hangot, és elképesztő érzékkel értette a játékot, mindig tudta mivel lehet meglepni az ellenfelet.

Így emlékeztek meg Gergőről edzői..

"Gergő maga volt a tehetség! Bármit csinált, bármilyen sportot űzött, abból ő csak győztesként jött ki. Sosem kellett őt nevelni, hogy viselkedjen az edzésen, hiszen ő profi röplabdás karrierről álmodott és ő ebben látta a jövőjét, amiért mindent megtett már kiskorában is. Felnőtt korára a rekord bajnok Fino Kaposvár meghatározó játékosává nőtte ki magát. Sok szép emlék fűz hozzá, de ez az egyik kedvencem: Amikor a 4. korcsoportos diákolimpia döntőn, Gergő kapta a legjobb támadó díjat, Ő úgy gondolta, hogy ezt Péter Benedek érdemli meg. Átadta neki azt és a következőt mondta. Tessék Beni ez a Te érdemed, és megölelte barátait és minket edzőket is. Könnyem kicsordult ennél a jelenetnél, hiszen Ő nem csak a pályán volt bajnok hanem azon kívül is! "
Kaposi Tamás
"Kedves Gergő! Szinte gyermekként, 15 évesen kerültél hozzánk Dunaújvárosba bátyáddal, Bencével együtt. A Rudasban kezdted el tanulmányaidat sport tagozaton. Nagyon gyorsan beilleszkedtél a DSE családjába. Már az első edzéseken látszott, hogy milyen céltudatos vagy. Igaz, hogy akkor a posztodon a felnőtt csapatban ketten is játszottak, de te játékoddal mégis helyet követeltél a legidősebbek között. Két évet dolgoztál keményen azért, hogy első osztályú játékos váljon belőled, miközben korosztályos csapataidban posztodon az ország legjobbjává váltál. Tagja voltál a kétszeres bajnok serdülő csapatunknak, az ezüstérmes junior, és a bronzérmes ifi csapatunknak, meghatározó feladója lettél a korosztályos válogatottaknak. A MEVZA tornán kitűnt tehetséged, helytállásod, ahol igazi vezéregyéniség lett belőled. 2020 nyarán úgy láttad jónak, hogy Bencével együtt Kaposvárra, a FINO- hoz igazolj. Így az Extraligában már ellenfélként találkoztunk, de te ekkor is hazajöttél hozzánk. Kedves pillanat volt, amikor a bemelegítés előtt a dunaújvárosi fiúkkal, a barátaiddal labdáztatok. Az eszünkkel tudjuk, hogy ilyen nem lesz többé, de a szívünkkel ezt nem tudjuk elhitetni. A jövő emberévé váltál. A szakemberek benned látták, láthatták a jövő felnőtt válogatott meghatározó feladóját. Ehhez mindened megvolt. A képességed, munkabírásod, alkatod,és nem utolsó sorban a játékintelligenciád. Soha nem felejtjük el azt a székesfehérvári tornát,amely épp a születésnapodra esett, és amelyen közel húsz ászt nyitottál. Erről örök emlékbe meg is kaptad a labdát, edződ, és csapattársaid aláírásával. Tudatosan készültél arra, hogy a röplabdázás életcélod legyen. Segítőkész, céltudatos, nagy munkabírású, a végletekig motivált fiatalt vesztettünk el személyedben. Örök emlékünk marad, hogy nem csak a pályán, hanem azon kívül is számíthattunk rád. Még játékvezetést is vállaltál a minik mérkőzésein. Nagyon sokat köszönhetünk neked azzal, hogy számos mérkőzésen viselted a DSE 14-es számú szerelését. "
Dunaújvárosi SE
"Az ember csak tehetetlenül néz maga elé, küzd a könnyeivel, tördeli a kezét, a lelke feldúlt, s folyamatosan kérdéseket tesz fel. Miért? Miért kellett ennek megtörténnie? Reményekkel teli, nagy terveket szövögető fiatalok, szinte még gyerekek ültek abban az elátkozott autóban az év első napján, Tapolcán. Az egyikük Te voltál Gergő, erőd teljében, élvonalbeli röplabdázóként, 19 évesen. Te, a sümegi nevelésű srác, aki kőkeményen dolgozott minden egyes edzésen, minden egyes mérkőzésen azért, hogy a legjobb legyen. Aki mindig is röplabdázó akart lenni és mindent ennek a sportnak rendelt alá. Akinek nemcsak a hozzáállása, a szorgalma volt példaértékű, hanem – ahogy nagyon sok edzője is mondta róla – a tehetsége, az esze is megvolt ehhez a játékhoz! És Te – akárcsak a régi nagyok – valóban szeretted is, amit csináltál, hisz imádtál játszani, sohasem tekintettél munkaként a röplabdára. Sokaknak mutattál példát, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is! Barátságos, tisztelettudó jellemed, szerény és érző lelked, becsületességed miatt mindenki szeretett. Alig múltál 6 éves, amikor már a sümegi tornacsarnokban a nyitásokat, az ütéseket, a különböző technikai elemeket gyakoroltad. Támaszt jelentett számodra a testvéred, a nálad 19 hónappal idősebb Bence, akit mindenhova követtél pályafutásod során. Mert bizony hamar felfigyeltek rátok, az Iván-testvérekre az ország legjobb utánpótlásműhelyeinél: 2013-ban már korosztályos válogatottak voltatok, 2017-ben pedig a Dunaújváros csapatához szerződtetek, ahol bemutatkoztatok a felnőtt élvonalban is. Majd újabb szintlépés: 2020 nyarán az Extraliga egyik élgárdája következett. Még 18 éves sem voltál, amikor leigazolt a rekordbajnok Kaposvár. Karriered fantasztikus ütemben ívelt felfelé. Tudtad, hogy itt még az eddigieknél is többet kell dolgoznod, de szívós munkával elérted a hőn áhított célodat: az előző félévben beverekedted magad a kezdőcsapatba, brazil riválisodat a kispadra szorítva. Egy olyan csapatban kaptad meg a karmesteri pálcát, ahol korábban Mészáros Péter, Koch Róbert vagy éppen Gubik János adta fel a labdákat. Ahol 5 év után reális cél lehetne a bajnoki cím megszerzése. Azonban a győzelmek, a bajnoki aranyak, az egész amiért küzdöttél Gergő, és ami alapesetben a mindent jelentené számodra, most a világon semmit sem ér! Mert most csak csend van. Csend és döbbenet… A csapattársak viszont már fogadkoznak, Gergő! Ordítják majd nemsokára könnyes szemmel az öltözőben, hogy mostantól érted, az emlékedért játszanak! Nekik is borzasztó ez, hisz úgy mennek a harcba – a testvéreddel, Bencével együtt –, hogy tudják, bármennyire is szeretnék, Tőled már nem kapnak labdát, Tőled nem jön már blokk, Tőled már nincs pacsi egy-egy pont végén… Abban viszont biztos lehetsz, hogy miattad a szívüket is kiteszik majd a pályára, mert azokban a szívekben bizony mindig ott leszel, Gergő! Örökre! Nyugodj Békében! "
FINO Kaposvár

Az oldal tartalma feltöltés alatt áll, kérjük szíves türelmedet!